
Az ember esze megáll, hogy mikor végre lenne minőségi időnk egymásra, akkor döntünk a szétkapcsolódás mellett! Márpedig a nyugati világban a válási statisztikákat az éves szabadságolás időszakai rajzolják legmarkánsabb vonásokkal: a karácsonyi és a nyári szünet után megugrik a válókeresetek aránya, mintha csak megártana a pihenés a házasságoknak. Mi történik valójában?
A szabadidős szorongás nem paradoxon?
De nem ám! Ha tágabb kontextusban nézzük, hamar feltűnik, hogy a nyugdíjazás utáni halálesetek éppen a szabadságtól, pontosabban az elértéktelenedéstől való félelem miatt következnek be. A hirtelen jött szabadidő strukturálatlan, és sokakban szorongást kelt a gondolat, hogy nem tudják értelmesen kitölteni. A nyári szabadságolás és a karácsonyi szünet utáni válások aránya több mint 20%-kal magasabb, mint az év más időszakaiban, ami éppen a közösen eltöltött idő minőségével magyarázható: a munkaidő jól szervezett, kiszámítható ritmusa helyett ilyenkor együtt kell értelmet adnunk egymás társaságának. Ez sokak számára valódi kihívásnak bizonyul.
Közelről nézzük saját filmünket, és nem tetszik a rendezés
Pontosan ez történik azokkal a párokkal, akik szeptemberben, a beiskolázási időszak után nyújtják be a válókeresetet – magyarázzák a jelenséget családjoggal foglalkozó ügyvédek. A hétköznapi rohanásban az élet operatív megoldására törekszünk, majd a jól megérdemelt közös pihenés során rácsodálkozunk közös életünk valódi megoldatlanságaira, és ez rémisztő. Mihelyt időnk nyílik alaposan végiggondolni közös múltunkat, és felsejlik egy értelmetlen közös jövő képe, nyilvánvalóan a válást látjuk az első lehetséges kiútnak. Hasonló hatása van az újévi időszaknak is, amikor a jövőbe tekintve hozunk radikális döntést családi állapotunkkal kapcsolatban.
Mit nem látunk magunkból a hétköznapokban?
A szó szerint létfontosságú családi funkciók akár hibátlanul is működhetnek: biztos megélhetéssel, jó állással, támogató nagyszülőkkel, aranyos gyerekekkel és heti 2 szexszel már csak a rutin miatt is ki lehet bírni a közös életet. Amire viszont nem vagyunk képesek a mindennapok jól szervezett biztonságában, az az érzelmi többlet, melyet csakis „haszontalan” időben nyújthatunk egymásnak. Amikor semmi sem kötelező, akkor mit csinálunk? Erre a kérdésre ritkán adnak egybehangzó választ a párok.
Saját elvárásainknak nem tudunk megfelelni
Egy, a Washingtoni Egyetem szociológusai által végzett felmérés szerint az emberek többsége magasabb elvárásokkal tervezi a szabadságolást, mint amilyen színvonalon aztán képes megszervezni pihenését. Amolyan hurráoptimista életérzéssel várjuk el saját magunktól és életünk párjától, hogy a nyaralás során sokkal jobban összecsiszolódjunk, esetleg újrakezdjük, kisimuljanak a kapcsolati „ráncok”, és egyáltalán: sok tekintetben megoldásként tekintünk a nyaralásra. Ebben viszont többnyire csalódunk, amit nem saját irreális elvárásainkkal magyarázunk, hanem a házasságunkra fogjuk.
Érzelmi hullámvasúton száguldozunk
A karácsonyi és újévi időszak különösen érzékeny az együtt töltött idő minősége szempontjából. Eleve a családra és a párkapcsolatra fókuszálunk, és sokkal erősebb a negatív élmény, ha valami nem a terveknek megfelelően sikerül, vagy kiderül: valójában inkább problémás, mint harmonikus a kapcsolatunk. Ráadásul ilyenkor igyekszünk gátat szabni a konfliktusoknak, hogy az ünnep „a szeretet jegyében” teljen. Nyaraláskor ugyanez történik: miközben a tökéletes élményre vágyunk, kiderülhet, hogy nem a helyszín és az időzítés, hanem a szereplők miatt nem jó az „előadás”.
A probléma drágítja a vakációt
Persze, az élet minden területén tapasztaljuk, milyen költségekkel járnak a konfliktusok és a megoldatlan problémák, de hogy még egy nyári vakációt is képesek megdrágítani, az már túlzás! Ráadásul többféle okból is. Egyrészt többet költünk, amikor boldogtalanok vagyunk, mert ezzel próbáljuk kompenzálni az érzelmi deficitet. Drágább helyet választunk, több élményre fizetünk be, hátha nem derül ki, hogy valójában önmagunkat és egymást szeretnénk megtalálni és visszakapni. Másrészt persze a válással végződő nyaralás a világ legdrágább vakációja – érzelmi és anyagi szempontból egyaránt.
Attól, hogy nem ismerem a statisztikát, még vonatkozhat rám is
Klasszikus ítéletalkotási hiba, hogy ez nem is történhet meg velem, illetve amiről nem tudok, az nem is vonatkozik rám. Sajnos éppen ez okozza a legtöbb meglepetést. Hol rontjuk el igazán? A nyaralás külső körülményeit gondosan megtervezzük, de a belső feltételekre nem figyelünk oda. A válás érzelmi döntés, ahogy a mi kultúránkban a házasság is. A közös szabadság pedig nem az anyagi körülmények, az érzelmi síkon lecsapódó közös élmények révén képes kikapcsolni a hétköznapok világából, és egymás felé fordítani tekintetünket. Nagy baj, ha ekkor főként a problémákat látjuk, és nem az együttlét örömeit.
Sepregessünk indulás előtt!
A fontos dolgokat beszéljük át még nyaralás előtt, hogy ne menekülés legyen a közös pihenés. Ez szokatlannak tűnhet, de gondoljunk csak a hétköznapi életünk rutinjaira: ahhoz, hogy jól működjenek, folyamatosan tervezünk. Ahhoz, hogy igazán nyugodtan pihenjünk, ne csak a szabadság technikai részét tervezzük meg, hanem egy érzelmi nagytakarítással tegyünk pontot az otthoni gondok végére is, és tervezzük meg a szabadságolás utáni teendőket. Így kevesebb szorongással jár majd az együttlét, és talán könnyebb lesz meglátni egymásban a nélkülözhetetlent.