
Munkamániásként szabadságra menni maga a pokol. A munkájával függőségben lévő személy ugyanis egyetlen napra sem tud kikapcsolni, egyre feszültebbé, stresszesebbé válik. Ezt az életmódot pedig a családi és baráti kapcsolatok sínylik meg a legjobban. Azonban lehet és kell is tenni ellene.
A munkamánia hátterében a függőséghez hasonlító tünetegyüttes áll. Eszerint gyakorlatilag csillapíthatatlan kényszert érez a munkamániás arra, hogy dolgozzon. Kifelé, a környezet számára ebből annyi látszik, hogy az illető rengeteg időt tölt a munkájával, egyáltalán nem tud ebből kikapcsolni, legyen szó akár egy hétvégéről, nyaralásról vagy bármilyen szabadidős elfoglaltságról. És bár nagyon sok időt tölt munkával, tevékenysége már egyáltalán nem hatékony, sőt ez kényszeres viselkedés. Ez a fajta függőség sok mindenben hasonlít, például, a játékszenvedélyhez. Ott arra érez az illető kényszert, hogy játsszon és kockáztasson, itt pedig tulajdonképpen ugyanez a helyzet, ám a cselekvés a munkához társul.
A munkamániás személy a szabadság ideje alatt is dolgozik, hiszen ha nem teszi, az szenvedést okozó hiányállapotot vált ki nála. Jobb esetben fogja a laptopját, és azzal megy ki a strandra, rosszabb esetben azonban ki sem mozdul a szállodai szobából. Nem élvezi a fakultatív programokat, vagy részt sem vesz rajtuk, nem tud pihenni, nem tud kikapcsolni, sőt stresszessé válik attól, hogy neki mást kell csinálnia, mint ami a munkája. Ezt pedig nagyon komolyan megsínylik a családi és baráti kapcsolatok.
De mit tudunk tenni? A munkamániást meg kell tanítani kikapcsolni, meg kell tanulnia elszakadni a munkájától. Ahhoz, hogy a család élvezni tudja a nyaralást, az szükséges, hogy az illető legalább egy hétvégére elengedje vélt vagy valós feladatait. Ha a kétnapos pihenő valóban a kikapcsolódásról, a szabadidő eltöltéséről szól, akkor jöhet a következő lépcsőfok. Eleinte ajánlatos több, rövidebb szabadságot kivenni, így bár egybefüggő kéthetes tengerparti üdülésre nem tudnak elmenni, helyette kapnak kétszer egyhetest vagy háromszor ötnapost. A cél mindenképpen az legyen, hogy szabadnak érezzék magukat. Ehhez pedig az is szükséges, hogy ne görcsöljenek rá a nyaralás minden részletére, ne törekedjenek a feszes időbeosztásokra; sokkal inkább a pihenésre és a valódi kikapcsolódásra koncentráljanak.
A munkamániások hajlamosak arra, hogy kevesebbet aludjanak a nyaralás ideje alatt, mint a hétköznapokon, ezeket az időket akarják ugyanis elcsenni arra, hogy ellenőrizzék az e-mailjeiket. Erre megoldás lehet, ha olyan szoftvert telepít a számítógépére vagy az okostelefonjára a szabadság idejére, amely megakadályozza abban, hogy hozzáférjen a levelezőrendszeréhez, vagy egyáltalán felcsatlakozzon az internetre.
A legfontosabb talán mégis az, hogy a munkamániás megértse: szüksége van a pihenésre, hogy az a függőség, ami közte és a munkája között kialakult, az tönkreteheti nemcsak az egészségét, hanem a családi életét is. Fel kell ismernie, hogyha kipiheni magát, munkáját sokkal hatékonyabban és magasabb színvonalon tudja ellátni. És nem utolsósorban fel kell ismernie azt is, hogy szeretteitől folyamatosan távolodik, hogy a családdal és a barátokkal való kapcsolatát javítania kell, hiszen ki tudja, mennyi időt tölthet még velük. A szeretteinkkel eltöltött minőségi idő pedig sokkal nagyobb fizikai és érzelmi jóllétet biztosít számunkra, mint a sok munka eredményeként a jólét.