
Földházi Zsófia 22 éves öttusázó vagyok, és igencsak a pályafutásom elején járok. Ennek ellenére már több korosztályos világ- és Európa-bajnokságon sikerült a legmagasabb szintig jutnom, és már a felnőttek között is rendelkezem Európa-bajnoki címmel. Most, hogy ez az olimpia éve, mindenki a kvalifikációra hajt, hogy ott lehessen Rióban, ahogy én is! Rögös út van már mögöttem, de tudom, hogy vár rám még sok akadály!
Ennek függvényében igen nehéz a napi helytállás az edzéseken, ám csinálom, hiszen „valamit valamiért”! Sokszor a baráti társaságban is kapok hideget-meleget, hogy milyen könnyű nekem, ugyanis folyamatosan sportolgathatok... Igen, szépen hangzik, hogy sportolgatok, de ez több annál; ez nem hobbi – ahogy sokan vélekednek –, ez már munka! Igaz, én szeretem azt érezni, éreztetni, hogy felszabadultan azt csinálom, amit szeretek. Ezért is gondolom, hogy mázlista vagyok, mert az a munkám, ami egyben a hobbim. Talán sokan csak azt látják rajtam, hogy folyamatosan mosolygok, vidám vagyok, de ez tényleg így van, hiszen imádom az öttusát. Nem titkolom, életem nagy részét ez teszi ki most. Ugyanakkor tudom azt is, hogy ez véges, és igyekszem úgy megélni, hogy addig munkálkodom, amíg érzem ezt a szerelmet!
Sokszor nem is értem az embereket, hiszen olyan jó dolog mozogni, tenni-venni; csak ahogy az életben, meg kell találnia az embernek a saját „játékát”: azt a mozgástípust, amit szeret! Ráadásul nincs is jobb, mint amikor egy csapat vagy a barátok összeállnak, és megszervezik a sportot: egy futást, úszást, kirándulást, bármit. Olyan sokszínű a sport, annyi a lehetőség ma már, csak körül kell nézni! Most, a felkészülésem alatt eljárok erősíteni egy konditerembe, és szépen lassan rájövök, miért mondták nekem mások, hogy „könnyű dolgom van” a mozgással.
Nem titkolom, a konditeremmel kapcsolatban is voltak hatalmas nagy kételyeim. De azt kell mondanom, ez is egyfajta mozgás, mert ráhangoló hangulata van. Persze van, akit sose fogok megérteni, de épp az a lényeg, hogy az ember magával foglalkozzon egy kicsit!
Pont azért, mert a mozgás egy kis lélekápoló funkciót is hordoz!
Nem szeretem taglalni, mert sok helyen olvasható a jótékony hatása, vagy éppen az, hogy az egészség része. Nem is ez a lényeg, hanem éppen az, hogy az ember tegyen valamit magáért, ismerje fel, hogy önmagának szükséges. Nekem sokat segített, hogy ilyen társaságba kerültem még kiskoromban, és ez megadta a kellő löketet, ami elindította ezt az életformát számomra.
A másik része, amit talán nem is vesz észre az ember, ha kis célokat tűzünk ki, és sikeresen elérjük őket. Az élet bármely területén jól jöhet, hozzátéve, hogy fejleszti az önbecsülést és a kitartást, sőt megtudjuk, mire vagyunk képesek. Megismeri magát az ember, és megtanulja, hogy a befektetett munkával sikerül a kitűzött adagot, célt, kilométert abszolválnia!
A másik nagyon fontos, hogy a hangulatunkra milyen kiváló hatású: feldobja az embert, és egy alapos mozgás után kijár az a jól megérdemelt pihenés. Ezeken kívül természetesen stresszlevezető is, de szerintem a lényege inkább az örömszerzés. Szabadon áramlik a gondolat, felfrissül test és lélek egyaránt!
Lehet ezt ragozni, én is olvasok sok cikket a mozgásról, néha nevetek rajtuk, mert sokan – sajnálatos módon – abban hisznek, hogy melyik színész, sztár, celebpajtás éppen milyen módszerrel próbálkozik. Amondó vagyok, hogy ami az embernek nem jár sok lemondással, és nem kín változtatni az életében, az a tuti nyerő. Élvezni és érezni, hogy jólesik vagy hogy jót tesz az a bizonyos sport, mozgásfajta, amit választottunk!
Nem árulok zsákbamacskát, de nagyon irigy vagyok, mikor edzésem alatt, esetleg a futásnál velem szembe jönnek a hobbikocogók vagy a szabadidő-sportolók, és mosolyognak. Vagy éppen azt látom, milyen lelkesen fut az illető, én meg kínlódom, mert tudom, hogy nekem ezt „kell” tennem, és sportágamból adódóan lehet, hogy már nem is az első edzésem, de mennem kell tovább, és csinálni kell. Ezért az a kedvenc mondásom, hogy „csak előre”! Bízom abban, hogy mindenki megtalálja a maga kedvencét. Én megtaláltam: ez az öttusa!