Ezüstmasnik, bejglimámor és a nagy amerikai álom

12. 27.

Wossala Rozinát az egyik kereskedelmi csatornán futó népszerű műsorban ismerhettük meg. Versenyzőként akkor a második helyen végzett, mégis győztesként tekinthetünk rá, hiszen most már ő állt a zsűripultban, onnan terelgette a versenyzőket a konyhafőnöki cím felé. A sokszor szigorú, ám mindig igazságos ítész a szerepéből kicsit kibújva a gyerekkori emlékeiben kutatva hangolódik velünk az ünnepekre, miközben hasznos tanácsokat oszt meg velünk, és legújabb, talán eddigi legnagyobb sikerébe is beavat bennünket.

Gyerekkorod emlékeiben kutatva mi jut először eszedbe, ha azt mondom: karácsony és gasztronómia?

A nagy ezüstmasnik. (Nevet.) Édesanyám hatalmas krepp-papír masnit tett a karácsonyfa ágainak végére. Ételekre nem nagyon emlékszem a bejglit kivéve, mert abból mindig tengernyit csináltunk.

Azt gondolná az ember, hogy a fiatalkori gasztronómiai élmények és az ünnepek, a nagy lakomák összekapcsolódása hatással lehet egy szakácsra, hogy erre a pályára lépjen. Nálad is így történt, vagy ez kevésbé volt meghatározó számodra?

A karácsonyok itt, Magyarországon kevésbé szóltak az evésről, inkább az ajándékokat vártam. Később többször Németországban töltöttem az ünnepeket édesapámmal és feleségével. Ott nagyon sokat főztünk, és kifejezetten megtetszett a bajor konyha, a nehéz ételek, a kiadós, húsos lakomák.

Saját magamon tapasztalom, ahogy a szenteste közeledtével az ember már hetekkel korábban ráfeszül az ünnepi menüre, emiatt a lélekmelengető készülődés helyét gyakran felváltja a stressz. Mit javasolnál, miként hangolódjunk a karácsonyi menük elkészítésére? Mit tegyünk, hogy valóban a boldog és meghitt készülődésről szóljon?

Nagyon fontos, hogy maga a „chef” is élvezze a szentestét, hiszen az ő hangulata határozza meg, hogy mennyire lesz meghitt az ünnep. Egy ilyen vacsorát napokkal előtte elő kell készíteni, el kell kezdeni felépíteni. A legjobb, ha ebbe bevonjuk a családot is, így nem(csak) a mi vállunkat nyomja a teher, hanem az egész egy közös örömfőzéssé alakul.

Visszatérő probléma lehet egy családban, hogy minden évben ugyanaz az étel kerül az ünnepi asztalra. Mit gondolsz, miként lehet a tradíciót ötvözni a kreativitással, a modern gasztronómia lehetőségeivel?

Már rengeteg receptet lehet találni az alternatív ünnepi fogásokra. Nekem az első ihletet az amerikaiak hálaadási ünnepe adta a karácsonyhoz: imádom a pulykát, a sütőtököt, de mellettük simán elfér a kocsonya vagy a töltött káposzta. Érdemes utánanézni, hogy más kultúrákban – ahol például nincs hideg karácsonykor – mit főznek az ünnepekre. Természetesen nem kell egy az egyben átvenni a menüjüket, de ötleteket meríteni mindenképp érdemes belőlük.

Rántsd le a leplet a titkaidról! Te hogyan szoktad megtervezni az ünnepi menüt? Mik azok a kulcsfontosságú tényezők, amiket figyelembe kell vennünk egy ételsor összeállításakor? 

Lássuk be, a karácsony inkább egy nagy zabálás, ahol a szomszéd bejglije vagy a rokonok kocsonyája ugyanúgy megfér az asztalon, mint a halászlé vagy bármilyen sült hús. Szerintem ez a bőségről és a szeretetről szól. Egész nyugodtan lehet kreatívan hozzáállni és jó sok mindent felpakolni az asztalra, mert valaki a következő évben biztosan azt kéri majd, morzsapartit pedig mindig lehet tartani a maradékból. 

Az elmúlt két év nagyon jól alakult számodra: megnyitottad a Bestiát, zsűrije vagy a Konyhafőnöknek, a közösségi oldaladon megosztott képekből látszik, hogy kivirultál, remekül érzed magad a bőrödben. Mit kérsz a Jézuskától, mivel tudná feltenni az i-re a pontot, ha nem is idén, de a következő években?

Most épp egy Los Angeles-i étterem gasztrokoncepcióján dolgozom, ez nagyobb kihívás, mint eddig bármi az életemben. Valószínűleg a januárt kint töltöm az Egyesült Államokban, úgyhogy ha egyet kérhetek tőle, az a kinti elképzeléseim megvalósulása lenne.