Az akaratunknak gyógyító ereje van

07. 09.

Eszterhai Katalin sikeres, örökmozgó hölgy, aki nem ismer lehetetlent. Ezt leginkább akkor bizonyította, amikor súlyos betegségéből, mely hónapokra egy masszázsasztalhoz kötötte, megrázta magát, felállt és úgy döntött: nem hagyja magát legyőzni. A gyógyulásáról könyvet írt, ezzel kapcsolatban beszélgettünk vele.

Egyik napról a másikra vesztette el látását a bal szemére. Mi történt pontosan?

Soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a szememnek, természetesnek vettem, hogy látok. Egy nap viszont észrevettem, hogy egyre rosszabbul látok. Olyan volt, mintha egy celofánréteg lett volna a bal szememen, ami nagyon homályos, milliónyi darabra széttört képet adott nekem. Elmentem az orvosomhoz, aki retinal membrane-nal diagnosztizált, amin csak úgy tudnak segíteni, ha műtéti úton eltávolítják. A dolgok azonban sajnos nem úgy alakultak, ahogyan az orvosommal vártuk, ugyanis levált a retinám. Úgy néztem ki, mint egy állatorvosi ló, akin már annyi hiba, annyi rendellenesség keletkezett, hogy nem is lehetett igaz. Azért, hogy a retinát megpróbálják visszatartani, visszanöveszteni, gázzal töltötték fel a szememet. Emiatt egy masszázsasztalon kellett eltöltenem hónapokat, mert nem lehetett felemelnem a fejemet, se jobbra, se balra nem mozdíthattam el, nehogy a retina, amit visszatettek, leváljon.

Mennyi ideig kellett így feküdnie?

Négy és fél hónapig feküdtem ezen a masszázsasztalon. Volt egy ovális nyílása, abba volt a fejem berakva. Ez alatt a négy és fél hónap alatt reménykedtem, ugyanakkor borzasztóan elkeseredtem, és le is írtam magamat. Amikor négy és fél hónap után felkelhettem, bebizonyosodott, hogy ez a gyógymód sem hozta meg a várt eredményt, nem jött vissza a látásom. Az orvosom ekkor azt mondta, nem tudunk mit tenni. Én azonban nem adtam fel, elkezdtem a magam hite szerint kutakodni.

És itt kezdődik Katalin története...

Pontosan. Nekem senki ne mondja, hogy nem tudok alakítani a sorsomon! De ehhez külső segítségre volt szükségem, ez pedig az álmom volt. Azt álmodtam, hogy a konyhámban tisztítom a fikuszfám leveleit, melyek közül kireppent egy kolibri. Ezt a kolibrit, annak a repülését kristálytisztán láttam mind a két szememmel. Úgy gondoltam, hogy ez valami üzenet lehet, amire nekem oda kell figyelnem. Megnéztem, mit jelenthet ez az álom: valóban azt jelenti, az angyalok üzennek, hogy meggyógyulsz, ha magad is akarod.

Ekkor kezdte el komoly kutatómunkáját az ősi gyógymódokban?

Igen. Visszamentem az irodalomban, és olasz nyelven találtam egy írást a sáfrányról: olyan hatással lehet a szervezetünkre, hogy a gyenge szemünk megjavulhat, sőt egy kis túlzással még a vakot is látóvá teheti. Ez pedig nekem pontosan elég volt ahhoz, hogy elinduljak sáfrányt venni. Egy ázsiai boltban a kínai eladó belenézett a szemembe, és azt mondta, nincs a szememmel semmi baj, a májammal van a probléma, azt kellene kitisztítani. Az ősi kínai medicina szerint a szem a máj vonalán van, és ez utóbbi dönti el, hogy a vér hogyan áramlik bennünk, miként tisztítja szervezetünket. Elmagyarázta nekem, hogyha a máj nem juttat a véren keresztül elegendő „táplálékot” a szembe, akkor a látásom egyre rosszabb lesz.

Gondolt volna azelőtt arra, hogy ilyen jellegű összefüggések lehetnek a szerveink között?

Soha senki nem mondta ezt nekem azelőtt, és nagyon sokan ma sem tudják, hogy milyen összefüggés van a máj és a szem között. Ez a kínai árus teákat, gyümölcsöket, különböző gombákat javasolt. Én pedig tovább kutakodtam, hogy ezektől valóban visszakapom-e a látásomat. Mindent megtettem, és nemcsak a kínai, hanem a föníciai, babilóniai, egyiptomi, perzsa gyógymódokat is megvizsgáltam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy felálltam ezeknek a régi tudósoknak a vállára, és onnan néztem körül. Rájöttem arra, hogy minél többet olvasok, annál inkább reménykedhetek abban, hogyha ezeket alkalmazom és hiszek bennük, meggyógyulok.

A könyvében ezeket részletezi személyes történetekkel és receptekkel?

Azokat a teákat, gyümölcsöket, zöldségeket, amiket a könyvemben felsorolok, mind kipróbáltam és rendszeresen eszem, iszom, megfőzöm azzal a szertartással, amit a régiektől tanultam. Ezek nem bonyolult rítusok, sokkal inkább alapdolgok. Például hogy szeretettel főzzünk, hogy szeretettel forduljunk az ételhez, hogy a hangulatunk jó legyen, ne készítsünk ételt soha méregből. A szívünkben lévő érzelmeinket a karunk közvetíti azokba az élelmiszerekbe, amelyeket feldolgozunk. Ezek az érzelmek pedig veszélyesek lehetnek, ha úgy nyúlunk az ételhez, hogy nem tisztítjuk meg előtte a lelkünket.

Ha a könyve alapján állítanánk össze a fűszeres kertünket, miket tennénk bele?

Nagyon szeretem a zsályát, ami az örök élet elixírje, de helyet kapna a bazsalikom és a petrezselyemzöld is. Ebben a jelentéktelen növényben minden olyan fantasztikus dolog megvan, amire a szervezetünknek szüksége lehet. Elengedhetetlen a gomba, ami maga a csoda, de nagyon figyeljünk oda a káposztára is, mert az egy kincs. Termesztenék fokhagymát, vöröshagymát, napraforgót, ez utóbbinak a magja maga a nap, az éltető energia. Nevelnék szezámmagot, gyömbért, ginzenget, de lenne a kertemben fekete áfonya és természetesen paprika, paradicsom, de zeller és uborka is. Azt hiszem, ha ez mind megterem a kertemben, akkor örök életű leszek.