
Eszterhai Katalin sikeres, örökmozgó hölgy, aki nem ismer lehetetlent. Ezt leginkább akkor bizonyította, amikor súlyos betegségéből, mely hónapokra egy masszázsasztalhoz kötötte, megrázta magát, felállt és úgy döntött: nem hagyja magát legyőzni. A gyógyulásáról könyvet írt, ezzel kapcsolatban beszélgettünk vele.
Egyik napról a másikra vesztette el látását a bal szemére. Mi történt pontosan?
Soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a szememnek, természetesnek vettem, hogy látok. Egy nap viszont észrevettem, hogy egyre rosszabbul látok. Olyan volt, mintha egy celofánréteg lett volna a bal szememen, ami nagyon homályos, milliónyi darabra széttört képet adott nekem. Elmentem az orvosomhoz, aki retinal membrane-nal diagnosztizált, amin csak úgy tudnak segíteni, ha műtéti úton eltávolítják. A dolgok azonban sajnos nem úgy alakultak, ahogyan az orvosommal vártuk, ugyanis levált a retinám. Úgy néztem ki, mint egy állatorvosi ló, akin már annyi hiba, annyi rendellenesség keletkezett, hogy nem is lehetett igaz. Azért, hogy a retinát megpróbálják visszatartani, visszanöveszteni, gázzal töltötték fel a szememet. Emiatt egy masszázsasztalon kellett eltöltenem hónapokat, mert nem lehetett felemelnem a fejemet, se jobbra, se balra nem mozdíthattam el, nehogy a retina, amit visszatettek, leváljon.
Mennyi ideig kellett így feküdnie?
Négy és fél hónapig feküdtem ezen a masszázsasztalon. Volt egy ovális nyílása, abba volt a fejem berakva. Ez alatt a négy és fél hónap alatt reménykedtem, ugyanakkor borzasztóan elkeseredtem, és le is írtam magamat. Amikor négy és fél hónap után felkelhettem, bebizonyosodott, hogy ez a gyógymód sem hozta meg a várt eredményt, nem jött vissza a látásom. Az orvosom ekkor azt mondta, nem tudunk mit tenni. Én azonban nem adtam fel, elkezdtem a magam hite szerint kutakodni.
És itt kezdődik Katalin története...
Pontosan. Nekem senki ne mondja, hogy nem tudok alakítani a sorsomon! De ehhez külső segítségre volt szükségem, ez pedig az álmom volt. Azt álmodtam, hogy a konyhámban tisztítom a fikuszfám leveleit, melyek közül kireppent egy kolibri. Ezt a kolibrit, annak a repülését kristálytisztán láttam mind a két szememmel. Úgy gondoltam, hogy ez valami üzenet lehet, amire nekem oda kell figyelnem. Megnéztem, mit jelenthet ez az álom: valóban azt jelenti, az angyalok üzennek, hogy meggyógyulsz, ha magad is akarod.
Ekkor kezdte el komoly kutatómunkáját az ősi gyógymódokban?
Igen. Visszamentem az irodalomban, és olasz nyelven találtam egy írást a sáfrányról: olyan hatással lehet a szervezetünkre, hogy a gyenge szemünk megjavulhat, sőt egy kis túlzással még a vakot is látóvá teheti. Ez pedig nekem pontosan elég volt ahhoz, hogy elinduljak sáfrányt venni. Egy ázsiai boltban a kínai eladó belenézett a szemembe, és azt mondta, nincs a szememmel semmi baj, a májammal van a probléma, azt kellene kitisztítani. Az ősi kínai medicina szerint a szem a máj vonalán van, és ez utóbbi dönti el, hogy a vér hogyan áramlik bennünk, miként tisztítja szervezetünket. Elmagyarázta nekem, hogyha a máj nem juttat a véren keresztül elegendő „táplálékot” a szembe, akkor a látásom egyre rosszabb lesz.
Gondolt volna azelőtt arra, hogy ilyen jellegű összefüggések lehetnek a szerveink között?
Soha senki nem mondta ezt nekem azelőtt, és nagyon sokan ma sem tudják, hogy milyen összefüggés van a máj és a szem között. Ez a kínai árus teákat, gyümölcsöket, különböző gombákat javasolt. Én pedig tovább kutakodtam, hogy ezektől valóban visszakapom-e a látásomat. Mindent megtettem, és nemcsak a kínai, hanem a föníciai, babilóniai, egyiptomi, perzsa gyógymódokat is megvizsgáltam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy felálltam ezeknek a régi tudósoknak a vállára, és onnan néztem körül. Rájöttem arra, hogy minél többet olvasok, annál inkább reménykedhetek abban, hogyha ezeket alkalmazom és hiszek bennük, meggyógyulok.
A könyvében ezeket részletezi személyes történetekkel és receptekkel?
Azokat a teákat, gyümölcsöket, zöldségeket, amiket a könyvemben felsorolok, mind kipróbáltam és rendszeresen eszem, iszom, megfőzöm azzal a szertartással, amit a régiektől tanultam. Ezek nem bonyolult rítusok, sokkal inkább alapdolgok. Például hogy szeretettel főzzünk, hogy szeretettel forduljunk az ételhez, hogy a hangulatunk jó legyen, ne készítsünk ételt soha méregből. A szívünkben lévő érzelmeinket a karunk közvetíti azokba az élelmiszerekbe, amelyeket feldolgozunk. Ezek az érzelmek pedig veszélyesek lehetnek, ha úgy nyúlunk az ételhez, hogy nem tisztítjuk meg előtte a lelkünket.
Ha a könyve alapján állítanánk össze a fűszeres kertünket, miket tennénk bele?
Nagyon szeretem a zsályát, ami az örök élet elixírje, de helyet kapna a bazsalikom és a petrezselyemzöld is. Ebben a jelentéktelen növényben minden olyan fantasztikus dolog megvan, amire a szervezetünknek szüksége lehet. Elengedhetetlen a gomba, ami maga a csoda, de nagyon figyeljünk oda a káposztára is, mert az egy kincs. Termesztenék fokhagymát, vöröshagymát, napraforgót, ez utóbbinak a magja maga a nap, az éltető energia. Nevelnék szezámmagot, gyömbért, ginzenget, de lenne a kertemben fekete áfonya és természetesen paprika, paradicsom, de zeller és uborka is. Azt hiszem, ha ez mind megterem a kertemben, akkor örök életű leszek.