
Ledudál a lámpánál, letol az autópályáról, idegesítően villog, miközben a lökhárítója a kocsidat éri, óbégat, mutogat, bevág eléd, befékez előtted, és ha nincs szerencséd, még ki is száll... Ez az agresszív sofőr jellegzetes viselkedési repertoárja. Ha te is vezetsz, kizárt, hogy ne találkozz per nap minimum kétszeri autós vegzálással…
És hadd említsem meg az egyik személyes kedvencemet az agresszív autós pressziók közül: a sűrű ködös, sötét úton a kocsim hátuljától 3 cm-re lévő siető hőst, aki ügyesen megoldja a biztonságos hazajutást, hiszen szépen beáll mögém. Én küzdhetek a köddel, ő meg vitézkedik ködlámpájával a tükreimben. Vajon, miért nem jut eszébe ennek a bajnoknak (ha már ekkora mázlija volt, hogy nem ő az első a sorban), hogy kikapcsolja a ködlámpát, vagy hogy esetleg megelőzzön és törje ő nekem a ködöt?
Mutasd a vezetési stílusod, megmondom, honnan jöttél!
Az autóvezetési stílus megmutatja a személyiség sötét bugyrainak tartalmát az elfojtott frusztrációktól a kisebbségi komplexusokig mindent. És persze az is kiderül az utakon való viselkedésünkből, mely társadalmi réteg szülöttei vagyunk, de jellemző a stílusunkra a nemünk, az életkorunk és a rutinunk is. Természetesen másként vezet egy anyuka, aki a két gyerekével közlekedik az iskola felé, és másként egy nagy céges autóval robogó, késésben lévő üzletember, akinek az élete függ attól, hogy két perccel hamarabb ér-e be az irodájába. A „2 perc” időnyerés pedig nem túlzás. Kutatások alapján ennyit lehet nyerni a városi forgalomban a hajmeresztő manőverezésekkel. A közlekedéspszichológiával foglalkozó szakemberek szerint aki agresszívan közlekedik, abból az élet más területén is gyakran előbukkan az állat. De nagy különbség, hogy aki a boltban tolakszik eléd, az csak az idegeiddel játszik, aki az autópályán, az pedig az életeddel.
Élethalálharc az utakon
Hogy az utakon harc van reggel, délben és este, az nem vitás. De normális dolog ez? Az autót elvileg arra használjuk, hogy eljussunk A-ból B-be. És hogy ehhez hogyan jön a megalázottság, amit néhány sofőr akkor érez, amikor megelőzik, az pszichés ügy. Vannak, akiknek az is elég, hogy nem itta meg reggel a kakaóját a gyerek, vagy felemelte a hangját főnöke délben. Ilyenkor a lelki egyensúly helyrebillenéséhez jól jöhet a kocsiút, ahol mindenért lehet törleszteni – másokon.
Az én autóm, az én váram
Amint beszállunk a kocsinkba, megváltozik a létérzékelésünk, és sokszor elképesztő dolgokat művelünk az autónk védelmező karosszériája mögött (az orrturkálás még a legenyhébbek egyike). Azzal általában mindenki tisztában van, hogy amikor kihajt az úttestre, akkor valami közösben vesz részt, mely közösségi interakciót szabályok irányítanak (ez a KRESZ). Ilyenkor egy fizikailag viszonylag korlátozott szakaszon van csak mozgásterünk – jobb esetben az úton –, és egymás jelenlétének is a tudatában vagyunk, mégis a közlekedők kb.5 százaléka abszolút saját céljait szem előtt tartva, a maga sajátos módján közlekedik. És ha ebben bárki megzavarja (betartja a sebességkorlátozást), izgalom vesz rajta erőt, és időlegesen (vagy tartósan) elveszíti józan ítélőképességét. Azaz veszélyezteti a többiek életét.
Így éld túl a hazautat!
Rengetegen közlekedünk autóval. Az utakon állandó a dugó, úgyhogy a nagy számok törvénye alapján lehetetlen elkerülni a neurotikus sofőröket. Mégis mit tehetsz, hogy hazaérj, ha már elindultál?
Jó utat mindenkinek!